|
Főoldal
Üdvözöllek kedves látogató az oldalon.
Szép szerelmes versek, tehát valóban azok lesznek ide feltéve, de nem Petőfi, nem az ismert nagy költők versei.
Számomra azok is szépek de sok már unalmas.
Ismert, vagy kevésbé ismert, vagy nem ismert költők versei lesznek felrakva.
Miért is?
Azért mert szépek a verseik, és így, hogy ide lesznek felrakva kicsit ismertebbé tehetem őket.
Nagyon szép versek és megérdemelnek egy szép honlapot.
Kedves látogatóm, ha Te is így gondolod, szavazz a honlapra és meg is oszthatod.
Továbbá írj megjegyzést is a lap alján.
Őri István
Csend
Ne kérdezz semmit, csak ölelj,
s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj,
mert most erre van szükségünk.
A hangtalan melegre, a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által nagyon,
túl minden határon
az életig, a halálig
a szenvedésig, a boldogságig,
hogy elfeledjük a jelent,
hogy kit te szeretsz,
s kit én is, messze ment.
Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk, s szeressünk nagyon.
Hát ne kérdezz semmit, csak ölelj.
(Forrás: TVN.hu oldalról.)
Farkas Kitti
Vallomás a szerelemről..
Furcsa érzés, nem értem
Én ezt senkitől nem kértem
Egyik percben lenn vagyok a mélyben
Utána repülök fenn a magas égen
Felhőn sétálok, majd érzem a pokol tűzét
Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég
Néha úgy érzem, nem kell semmi
Utána a világot át tudnám ölelni
Mélyből a magasba, magasból a mélybe
Hát ennek már sosem lesz vége
Érzem belehalok, ha nem láthatlak
Csak Téged, Téged..Téged akarlak..
Hogyan tovább, még nem tudom
De elszáll minden gondom, és bánatom
Már akkor is,ha csak hangodat hallottam
Ha szemed sugarában megmártózhatom
Vagy fáradt arcod cinkos mosolyát láthatom
Add hát kezed, menjünk együtt tovább az úton
Mint rögös út porának, csillogó gyémántja
Életemnek talán utolsó és legnagyobb ajándéka
Ez az érzés, mint valaha úgy hívtuk,szerelem
E minden képzeletet felülmúló, kozmikus érzelem
Kérlek vigyázz hát reá, és őrizd velem
Ez most mindennél fontosabb nekem
Hisz mindenségből az én egyetlenem
Tőled kaptam, neked köszönhetem
Köszönöm,hogy te hoztad el nekem..
Forrás: http://szerelmes-versek.hu/i
Kocsis Gabriellea.
Mondd, Kedves
Tudod-e, kedves, mi vagy nekem,
mily gondolat szövi át fejem,
mikor kezed kezembe teszed,
ölembe hajtod fejed.
Mélységgel megáldott tó vagy,
kisimult tükrében lakó végtelen,
nem támad vad hullám
tajtékzó édes vizeken.
De ott a sötét fenéken,
igen, ott ring benned élet,
buzog mindennek forrása,
éled zöldbe folyt fényben.
Én csak kitárt karokkal fekszem,
benned ringok ölelő bölcsődben.
Mondd, kedves, tudod-e,
mondd, mi végre lettél nekem Te?
(forrás:szepszerelmesversek.blog.hu )
Őri István
Takarj be kedvesem.
Takarj be, Kedvesem
mert hideg van
érintsd arcodat arcomhoz
mert fázom...
add szép kezed kezembe,
add bársony-hajad
puha párnának,
meleg takarónak,
illatos virág-mezőnek
mert fázom...
tedd szemedet szememre,
hogy lássuk egymás lelkét
lássuk a csillagokat, melyek izzanak
mert fázom...
suttogj a fülembe
mindegy, hogy mit,
csak Te suttogj!
mert fázom...
beszélj nekem, Kedvesem,
dorgálj, dicsérj,
csak Te tedd azt!
mert fázom...
nevess, sikolts,
sóhajts...
hogy felmelegedjek
mert fázom...
ajkad szóljon ajkamhoz
hangtalan édes meleggel
mert fázom...
érints szívedet szívemhez,
mert elfogynak dobbanásaim
adj meleget, hogy éljek
mert fázom...
mosd le könnyeiddel
arcomról a mocskot
táplálj Magaddal,
mert éhes vagyok
és fázom...
kedves lábod játékos ujjait
add nekem...
éteknek étek helyett
mert éhezem...
ujjaim hidegek
ne engedd el kezem,
Kedvesem
játsszál velem,
érintsd meg erőmet,
hogy többé ne fázzak...
hideg van, nagyon hideg
s én reszketek a hidegtől -
varázsold reszketésem
a vágy lázává
és akkor soha többé
nem fogok fázni...
varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.
Már nem is fázom annyira
kisütött napod
és melegít
takarj be engem
Kedvesem
örökre...
(Forrás: TVN.hu oldalról.)
Moretti Gemm
Őrizlek
Igy nem őrizte kincseit a gazdag,
nyár illatát busongó, szőke kazlak,
nap színeit üvegbe zárt gyümölcs,
sok tudományát vén zsugori bölcs -
mint téged rejtelek, őrizlek én,
mindent, mi tiéd volt és most enyém:
Papírlapot, melyen kezed nyoma,
pillantásod, mely rólam szállt tova,
egy mondatot, amely tetszett neked,
dallamocskát, mit dúdoltam veled,
egy virágot, melyhez hozzáért arcod,
mozdulatod, ahogy fejed lehajtod,
s még mennyi mindent. Oly szegény a szó
mondani, írni, mily boldogító,
hogy kincsem van, és ez a kincs te vagy,
hogy áradó örömöm titka vagy,
s mert bennem élsz, minden baj elkerül.
És gazdag vagyok, mérhetetlenül.
(Forrás:TVN.hu oldalrol.)
|
